1965. július 31.-én Szarvason anyakönyvez-ték, mivel „szülőfalujában”, Békésszentandráson akkortájt már nem működött szülőotthon. Bencsik Menyhért (1889-1972) nagyapja saját, viszonylag kicsi, öt katasztrális hold földjén gazdálkodott a falu legnagyobb tanyavilágában. Miután földjüket elvették, beköltöztek a faluba. Apai nagyanyja, Mácsai Ilona (1899-1985) Kunszentmártonból származott. Kezdetben édesapja, Bencsik János (1926-1997) is a családi birtokon dolgozott, majd a földek elvétele után sok százezer sorstársához hasonlóan „kényszermunkásnak” állt.
Csipai Gáspár (1908-1996) nagyapja szintén saját földjein dolgozott, mintegy hatvanhárom katasztrális holdnyi birtokán. A kolhozba semmi áron sem volt hajlandó belépni, tehetős parasztember lévén kuláklistára tették, s miután földjét is elvették, a tanya körül meghagyott egy hold földön gazdálkodott haláláig. A növénytermesztés mellett állatokat is tartottak. Anyai nagyanyja, Szécsi Mária (1909-1995) volt az, aki feldolgozta a tejterméket, s vitte a falu piacára. Édesanyja, Csipai Mária (1933-1986) a Szarvasi Háziipari Szövetkezet bedolgozója volt.
Azon kevésszámú ember közé tartozik, aki nemcsak a személyes életének emlékeiről, hanem a felmenők régmúltjáról, az évszázadokkal korábbi családi vonatkozású történésekről is egyre több és rendszerezett ismerettel rendelkezik. Jelen ismeretei szerint ereiben jász, kun, palóc, székely, horvát, rác, örmény, oláh, cigány, morva, szlovák, lengyel és német vér vegyül, így aztán hamisítatlan kárpát-medencei magyar. Felmenői között egyaránt fellelhetőek a városi és paraszt polgárok, armalisták és kuriális kisnemesek. Szerepet játszottak a török hódoltság során elnéptelenedett Kunszentmárton és Békésszentandrás újjátelepítésében. 1745-ben tevékenyen kivették részüket az I. Lipót által elzálogosított Jászkunság önrendelkezési jogának megváltásából, valamint az 1800-as évek első felében Szentes város örökváltságát biztosító tárgyalásokból.
Általános iskolai tanulmányait Békésszentandráson, a középiskolait pedig Szarvason, a Vajda Péter Gimnáziumban végezte. 1983-ban beiratkozott a Szegedi Római Katolikus Hittudományi Főiskolára, de tanulmányainak megkezdése előtt azonban le kellett töltenie kötelező sorkatonai szolgálatát Lentiben, a teológusok „gyűjtőjében”. 1988 őszén, két és félévi szemináriumi esztendő után Budapesten, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián folytatta teológiai és hitoktatói tanulmányait, melyet 1990-ben sikerrel fejezett be. 1987-ben egy hónap erejéig Szabados Csaba oroszlányi fuvarozó alkalmazottja, ahol rakodóként dolgozott, majd a megyei Gyermekvédő Intézetben dolgozott nevelőként. 1988-ban alapító munkatársa Tatabánya város Családsegítő Szolgálatának. 1989-ben beiratkozott a szakminisztérium által indított szociális munkás képzésre, melyet 1991-ben befogadott a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai és Tanárképző Főiskola. Itt szerezte meg második – szociális munkás – diplomáját 1993-ban.
Nagy hatással volt rá Solt Otília (1944-1997), a SZETA alapító szociológusa, akin keresztül kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. 1989 júniusában lépett be az SZDSZ tatabányai csoportjába. Még ebben az esztendőben harmadmagával engedélyt kértek Lenin szobrának eltávolítására, melynek tízezer forintos költségét is elharmadolták. Tüntetést szerveztek az önkényuralmi rendszert megtestesítő munkásőrség ellen.
1990 őszén, az első szabad önkormányzati választáson SZDSZ-Fidesz közös jelöltként indult, s körzetében közel hatvan százalékos eredménnyel képviselővé, majd a liberális többségű képviselő-testületben polgármesterré választották. A nehézipar összeomlásának köszönhetően a hetvenötezer lakosú városban tizenkettő ezren veszítették el állásukat egy esztendő alatt. A város szétforgácsolódó identitásának megerősítése érdekében új, a polgári értékrend meghonosodását szolgáló intézményeket hoztak létre: főiskola, színház, helytörténeti múzeum, levéltár.
1993 októberétől a szabad demokraták újjászervezett önkormányzati tanácsadó testületének elnöke, 1991-1993 között a Megyei Jogú Városok Szövetségének egyik alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. A határon túli magyarság iránti elkötelezettsége és nemzeti szabadelvű gondolkodása alapján 1994-ben belépett a Rákóczi Szövetségbe. Munkája mellett, 1993-1996 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szociológusi, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasra kihelyezett karán településüzemeltető mérnöki diplomát szerzett.
1994 decemberében egyéni körzetében és polgármesterként is újraválasztották. Az SZDSZ listájáról a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Közgyűlésébe is bekerült, ahol négy évig a területfejlesztési bizottság alelnöke volt. A még 1989-ben kötött házassága, mely nem tudta feldolgozni az időközben történt változásokat, 1995-ben válással végződött. A házasságból három gyermek született: János (1990), Krisztina (1993), Annamária (1995). Életrajzának ezen pontja ma sem tölti el büszkeséggel, ugyanakkor hálás a Gondviselésnek azért, hogy mind gyermekeivel, mind pedig édesanyjukkal rendezett és baráti kapcsolatot tudtak kialakítani.
1997 februárjában – az SZDSZ Országos Tanács elnökségi tagjává választása után – önkormányzati tanácsadó testületi elnökségéről lemondott. A jórészt fiatal politikusokból álló elnökség tagjaként a párt erkölcsi válságból kivezető útját kereste, a gyakorlatiasabb és a mindennapi ügyek megoldására koncentráló politizálást sürgetett. A liberális párt megújulása érdekében a vidéki és az önkormányzati politikusok bevonását szorgalmazta. 1996 késő őszén pártja vezetőinek jelenlétében szigorú elemzést adott az SZDSZ koalíciós vergődéséről, érezve és megjósolva a várható választási bukást. A szocialistákkal kötött koalícióból történő azonnali kilépést szorgalmazta. Úgy vélekedett, ha a párt nem teszi meg ezt a bátor lépést, akkor bele fog simulni a szocialisták „arculatába”, s a majdan megalakuló jobbközép kormányban a kisgazdák fogják elfoglalni a nemzeti szabadelvűek helyét.
Tatabányán eközben kiépítették a hiányzó infrastruktúrát, létrehoztak egy gazdaságfejlesztő szervezetet és vele együtt egy ipari parkot, melyek segítségével jelentős mértékben csökkentették a munkanélküliek számát. Sokak számára bizonyossággá vált, hogy van élet a bányászat után.
1998-ban a tavaszi országgyűlési választásokon a sikertelenségre ítélt kisbéri körzetben senki sem akarta felvállalni e „megtisztelő” feladatot. Végül is, hogy ne maradjon lyukasan a megye, eleget tett a felkérésnek. Az első fordulóban Keleti György szocialista honvédelmi miniszter, valamint a Fidesz-MDF jelöltje mögött a harmadik helyen végzett. A két választási forduló között határozottan ellenezte a szocialistákkal kötendő újabb választási szövetséget, melynek a párt országos tanácsában is hangot adott, s a pártvezetés kérésének ellenére nem lépett vissza a szocialista jelölt javára. Az országos lista huszonnegyedik helyéről szerzett parlamenti mandátumot. A választási vereséget követő tisztújító küldöttgyűlésen kemény kritikával illette pártja választási sikertelenségét előidéző hibás politikát. Egyebek mellett azt vetve a vezetés szemére, hogy a „hatalmon maradás görcsös akarása kis híján a szocialisták csatlósává silányította a Szabad Demokraták Szövetségét”. Az újonnan felálló parlament első munkanapjainak tapasztalatai alapján úgy ítélte meg, hogy az általa szükségesnek tartott politikai változások érdemi befolyásolására már nincs lehetősége az alakulásakor még erősen antikommunista beállítottságú és a nemzeti szabadelvűségnek is helyet adó politikai szervezetben. 1998 július 8-án bejelentette kilépését a pártból, s augusztus 30-i hatállyal parlamenti mandátumát is visszaadta.
1998 őszén immáron független jelöltként indult és nagy fölénnyel harmadszor is elnyerte a polgármesteri tisztséget, s megőrizte egyéni képviselői mandátumát is. A Tatai-medence természeti és élővilágát ért károk helyreállítására és egy új térségfejlesztési politika kialakítása céljával létrehozott Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség egyik kezdeményezője, s egy ideig a társulás elnöke. Ezen időszak alatt alakították át az egyesületet valóságos ernyőszervezetté, mely az önkormányzatok és gazdasági szervezetek mellett immáron a civil világ erejére is támaszkodhatott. Az ezredforduló idején a szellemi tőke gyarapodása, a helyi munkaerő felkészültségének javulása lehetővé tette az egyszerű összeszerelő tevékenység nagyobb hozzáadott értéket képviselő cégek Tatabányára történő letelepítését.
1999 óta tagja a Magyar Transzperszonális Egyesületnek. Évek óta együttműködik a Lányi András által fémjelzett Védegylet munkacsoporttal. Időközben csatlakozik a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülethez. 2001 utolsó napjainak egyikén házasságot kötött Szász Mónikával.
2002-ben a pártoktól távolságot tartó függetlenként indult mindkét választáson. A májusi országgyűlésin a második helyen végzett, megelőzve a jobboldal jelöltjét. A második forduló előtt azonban visszalépett. Az októberi választáson a jobboldal már nem állított ellenében jelöltet, s immár negyedik alkalommal kezdhetett neki városvezetői szolgálatának. A legutóbbi években újabb befektetőket vonzott a város. Megjelent a kutatás-fejlesztés és javultak a logisztikai feltételek. A városban befektetett működőtőke értéke meghaladta a kettőszáz milliárd forintot, a létrehozott munkahelyek száma pedig a tízezret.
2003 májusában feleségével együtt gyalogszerrel járták végig az ősi spanyol Szent Jakab zarándokutat, a Camino-t. Az év végéhez közeledve „Lámpagyújtogató” címmel megjelent a korábbi rádiós jegyzeteit tartalmazó önálló kötete.
2004 április 2-án adta hírül a sajtó, hogy belépett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségbe. Egy kis politikai fricskát is megengedve magának indoklásképpen azt mondta, hogy a miniszterelnök évértékelő beszéde szerint útelágazáshoz érkeztünk, de az általa választott út egy huszonöt évvel azelőtti Magyarországhoz vezet, ő pedig inkább a nemzeti megújulás útját választja. Orbán Viktor pártelnök megbízta a választókerület elnöki feladatainak ellátásával.
2002-ben a Politikai Foglyok Szövetsége a „Hazáért Érdemkereszt” elismerésben részesítette. Ugyanezen esztendő decemberében a bányász hagyományok ápolásáért végzett munkája elismeréseként Szent Borbála díjban részesült. 2004 szeptemberében megkapta a Politikai Elítéltek Közössége érdemkeresztjét, míg 2005 június 16-án a Történelmi Igazságtétel Bizottság „301-es emlékéremmel ismerte el az 1956-os események emlékezetének megőrzése érdekében végzett szolgálatát.
2004 novemberében megszületett Magor nevű kisfiuk. II. János Pál pápa családjával együtt pápai áldásban részesítette. Szabadidejében továbbra is bújja az ország levéltárait. Időközben kutatása horizontját kiterjesztette a Kárpát-medence középkori migrációjára és a magyarországi nem magyar nemzetiségek történelmének kutatására. Meggyőződése szerint csak akkor lehet sikeresen ellensúlyozni a kedvezőtlen globális hatásokat, ha a Duna-medencében élő nemzetek lokális együttműködésében minőségi változás áll elő.
2005 februárjában egyik aláírója annak a nyílt levélnek, melyben több mint száz közéleti személyiség az országgyűlési képviselők figyelmébe ajánlja Sólyom Lászlót, mint a köztársasági elnöki tisztre alkalmasnak bizonyuló személyt.
2005 tavaszán a sikertelen népszavazás hatására gyalogosan zarándokolt el Tatabányáról Csíksomlyóba a pünkösdi búcsúba, hogy megengesztelje a magyar nemzet pártfogóját, Nagyboldogasszonyunkat, valamint kiengesztelje erdélyi testvéreinket. A népszavazás egy éves évfordulóján a Magyar Könyvklub és a Springer kiadásában „Kiengesztelődés” címmel megjelent a zarándokút szubjektív „útinaplója”. Közben csatlakozik a Cursillo-mozgalomhoz, s nyíltan hirdeti, hogy a magyar nemzet megerősödéséhez engesztelő áldozatra van szükség. A középkorban a kereszténység felvétele tette Magyarországot Európa védőpajzsává, s most a nemzeti megmaradásunk ismételten kereszténységünk megújításának sikerességétől függ.
2005 júliusától a Fidesz-MPSZ Komárom-Esztergom Megyei Választmányának elnökségi tagja. A párt Országos Választmányának tagja. A 2006. évi országgyűlési választásokon a párt Komárom-Esztergom megyei területi listán szerzett mandátumot. A parlamentben a gazdasági és informatikai bizottság, a közlekedési és infrastruktúra-fejlesztési albizottság és a vállalkozás- és kutatásfejlesztési albizottság tagja. Az Interparlamentáris Unió (IPU) Magyar Nemzeti Csoportja megválasztotta a Magyar-Román Baráti Tagozat alelnökévé, Bencsik János emellett rész vesz a Magyar-Török és a Magyar-Japán Tagozat munkájában is. 2006-tól a tatabányai polgárok bizalmából ötödik ciklusban tölti be a polgármesteri tisztséget, valamint az 5. választókerület önkormányzati képviselői posztját.
Csipai Gáspár (1908-1996) nagyapja szintén saját földjein dolgozott, mintegy hatvanhárom katasztrális holdnyi birtokán. A kolhozba semmi áron sem volt hajlandó belépni, tehetős parasztember lévén kuláklistára tették, s miután földjét is elvették, a tanya körül meghagyott egy hold földön gazdálkodott haláláig. A növénytermesztés mellett állatokat is tartottak. Anyai nagyanyja, Szécsi Mária (1909-1995) volt az, aki feldolgozta a tejterméket, s vitte a falu piacára. Édesanyja, Csipai Mária (1933-1986) a Szarvasi Háziipari Szövetkezet bedolgozója volt.
Azon kevésszámú ember közé tartozik, aki nemcsak a személyes életének emlékeiről, hanem a felmenők régmúltjáról, az évszázadokkal korábbi családi vonatkozású történésekről is egyre több és rendszerezett ismerettel rendelkezik. Jelen ismeretei szerint ereiben jász, kun, palóc, székely, horvát, rác, örmény, oláh, cigány, morva, szlovák, lengyel és német vér vegyül, így aztán hamisítatlan kárpát-medencei magyar. Felmenői között egyaránt fellelhetőek a városi és paraszt polgárok, armalisták és kuriális kisnemesek. Szerepet játszottak a török hódoltság során elnéptelenedett Kunszentmárton és Békésszentandrás újjátelepítésében. 1745-ben tevékenyen kivették részüket az I. Lipót által elzálogosított Jászkunság önrendelkezési jogának megváltásából, valamint az 1800-as évek első felében Szentes város örökváltságát biztosító tárgyalásokból.
Általános iskolai tanulmányait Békésszentandráson, a középiskolait pedig Szarvason, a Vajda Péter Gimnáziumban végezte. 1983-ban beiratkozott a Szegedi Római Katolikus Hittudományi Főiskolára, de tanulmányainak megkezdése előtt azonban le kellett töltenie kötelező sorkatonai szolgálatát Lentiben, a teológusok „gyűjtőjében”. 1988 őszén, két és félévi szemináriumi esztendő után Budapesten, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián folytatta teológiai és hitoktatói tanulmányait, melyet 1990-ben sikerrel fejezett be. 1987-ben egy hónap erejéig Szabados Csaba oroszlányi fuvarozó alkalmazottja, ahol rakodóként dolgozott, majd a megyei Gyermekvédő Intézetben dolgozott nevelőként. 1988-ban alapító munkatársa Tatabánya város Családsegítő Szolgálatának. 1989-ben beiratkozott a szakminisztérium által indított szociális munkás képzésre, melyet 1991-ben befogadott a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai és Tanárképző Főiskola. Itt szerezte meg második – szociális munkás – diplomáját 1993-ban.
Nagy hatással volt rá Solt Otília (1944-1997), a SZETA alapító szociológusa, akin keresztül kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. 1989 júniusában lépett be az SZDSZ tatabányai csoportjába. Még ebben az esztendőben harmadmagával engedélyt kértek Lenin szobrának eltávolítására, melynek tízezer forintos költségét is elharmadolták. Tüntetést szerveztek az önkényuralmi rendszert megtestesítő munkásőrség ellen.
1990 őszén, az első szabad önkormányzati választáson SZDSZ-Fidesz közös jelöltként indult, s körzetében közel hatvan százalékos eredménnyel képviselővé, majd a liberális többségű képviselő-testületben polgármesterré választották. A nehézipar összeomlásának köszönhetően a hetvenötezer lakosú városban tizenkettő ezren veszítették el állásukat egy esztendő alatt. A város szétforgácsolódó identitásának megerősítése érdekében új, a polgári értékrend meghonosodását szolgáló intézményeket hoztak létre: főiskola, színház, helytörténeti múzeum, levéltár.
1993 októberétől a szabad demokraták újjászervezett önkormányzati tanácsadó testületének elnöke, 1991-1993 között a Megyei Jogú Városok Szövetségének egyik alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. A határon túli magyarság iránti elkötelezettsége és nemzeti szabadelvű gondolkodása alapján 1994-ben belépett a Rákóczi Szövetségbe. Munkája mellett, 1993-1996 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szociológusi, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasra kihelyezett karán településüzemeltető mérnöki diplomát szerzett.
1994 decemberében egyéni körzetében és polgármesterként is újraválasztották. Az SZDSZ listájáról a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Közgyűlésébe is bekerült, ahol négy évig a területfejlesztési bizottság alelnöke volt. A még 1989-ben kötött házassága, mely nem tudta feldolgozni az időközben történt változásokat, 1995-ben válással végződött. A házasságból három gyermek született: János (1990), Krisztina (1993), Annamária (1995). Életrajzának ezen pontja ma sem tölti el büszkeséggel, ugyanakkor hálás a Gondviselésnek azért, hogy mind gyermekeivel, mind pedig édesanyjukkal rendezett és baráti kapcsolatot tudtak kialakítani.
1997 februárjában – az SZDSZ Országos Tanács elnökségi tagjává választása után – önkormányzati tanácsadó testületi elnökségéről lemondott. A jórészt fiatal politikusokból álló elnökség tagjaként a párt erkölcsi válságból kivezető útját kereste, a gyakorlatiasabb és a mindennapi ügyek megoldására koncentráló politizálást sürgetett. A liberális párt megújulása érdekében a vidéki és az önkormányzati politikusok bevonását szorgalmazta. 1996 késő őszén pártja vezetőinek jelenlétében szigorú elemzést adott az SZDSZ koalíciós vergődéséről, érezve és megjósolva a várható választási bukást. A szocialistákkal kötött koalícióból történő azonnali kilépést szorgalmazta. Úgy vélekedett, ha a párt nem teszi meg ezt a bátor lépést, akkor bele fog simulni a szocialisták „arculatába”, s a majdan megalakuló jobbközép kormányban a kisgazdák fogják elfoglalni a nemzeti szabadelvűek helyét.
Tatabányán eközben kiépítették a hiányzó infrastruktúrát, létrehoztak egy gazdaságfejlesztő szervezetet és vele együtt egy ipari parkot, melyek segítségével jelentős mértékben csökkentették a munkanélküliek számát. Sokak számára bizonyossággá vált, hogy van élet a bányászat után.
1998-ban a tavaszi országgyűlési választásokon a sikertelenségre ítélt kisbéri körzetben senki sem akarta felvállalni e „megtisztelő” feladatot. Végül is, hogy ne maradjon lyukasan a megye, eleget tett a felkérésnek. Az első fordulóban Keleti György szocialista honvédelmi miniszter, valamint a Fidesz-MDF jelöltje mögött a harmadik helyen végzett. A két választási forduló között határozottan ellenezte a szocialistákkal kötendő újabb választási szövetséget, melynek a párt országos tanácsában is hangot adott, s a pártvezetés kérésének ellenére nem lépett vissza a szocialista jelölt javára. Az országos lista huszonnegyedik helyéről szerzett parlamenti mandátumot. A választási vereséget követő tisztújító küldöttgyűlésen kemény kritikával illette pártja választási sikertelenségét előidéző hibás politikát. Egyebek mellett azt vetve a vezetés szemére, hogy a „hatalmon maradás görcsös akarása kis híján a szocialisták csatlósává silányította a Szabad Demokraták Szövetségét”. Az újonnan felálló parlament első munkanapjainak tapasztalatai alapján úgy ítélte meg, hogy az általa szükségesnek tartott politikai változások érdemi befolyásolására már nincs lehetősége az alakulásakor még erősen antikommunista beállítottságú és a nemzeti szabadelvűségnek is helyet adó politikai szervezetben. 1998 július 8-án bejelentette kilépését a pártból, s augusztus 30-i hatállyal parlamenti mandátumát is visszaadta.
1998 őszén immáron független jelöltként indult és nagy fölénnyel harmadszor is elnyerte a polgármesteri tisztséget, s megőrizte egyéni képviselői mandátumát is. A Tatai-medence természeti és élővilágát ért károk helyreállítására és egy új térségfejlesztési politika kialakítása céljával létrehozott Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség egyik kezdeményezője, s egy ideig a társulás elnöke. Ezen időszak alatt alakították át az egyesületet valóságos ernyőszervezetté, mely az önkormányzatok és gazdasági szervezetek mellett immáron a civil világ erejére is támaszkodhatott. Az ezredforduló idején a szellemi tőke gyarapodása, a helyi munkaerő felkészültségének javulása lehetővé tette az egyszerű összeszerelő tevékenység nagyobb hozzáadott értéket képviselő cégek Tatabányára történő letelepítését.
1999 óta tagja a Magyar Transzperszonális Egyesületnek. Évek óta együttműködik a Lányi András által fémjelzett Védegylet munkacsoporttal. Időközben csatlakozik a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülethez. 2001 utolsó napjainak egyikén házasságot kötött Szász Mónikával.
2002-ben a pártoktól távolságot tartó függetlenként indult mindkét választáson. A májusi országgyűlésin a második helyen végzett, megelőzve a jobboldal jelöltjét. A második forduló előtt azonban visszalépett. Az októberi választáson a jobboldal már nem állított ellenében jelöltet, s immár negyedik alkalommal kezdhetett neki városvezetői szolgálatának. A legutóbbi években újabb befektetőket vonzott a város. Megjelent a kutatás-fejlesztés és javultak a logisztikai feltételek. A városban befektetett működőtőke értéke meghaladta a kettőszáz milliárd forintot, a létrehozott munkahelyek száma pedig a tízezret.
2003 májusában feleségével együtt gyalogszerrel járták végig az ősi spanyol Szent Jakab zarándokutat, a Camino-t. Az év végéhez közeledve „Lámpagyújtogató” címmel megjelent a korábbi rádiós jegyzeteit tartalmazó önálló kötete.
2004 április 2-án adta hírül a sajtó, hogy belépett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségbe. Egy kis politikai fricskát is megengedve magának indoklásképpen azt mondta, hogy a miniszterelnök évértékelő beszéde szerint útelágazáshoz érkeztünk, de az általa választott út egy huszonöt évvel azelőtti Magyarországhoz vezet, ő pedig inkább a nemzeti megújulás útját választja. Orbán Viktor pártelnök megbízta a választókerület elnöki feladatainak ellátásával.
2002-ben a Politikai Foglyok Szövetsége a „Hazáért Érdemkereszt” elismerésben részesítette. Ugyanezen esztendő decemberében a bányász hagyományok ápolásáért végzett munkája elismeréseként Szent Borbála díjban részesült. 2004 szeptemberében megkapta a Politikai Elítéltek Közössége érdemkeresztjét, míg 2005 június 16-án a Történelmi Igazságtétel Bizottság „301-es emlékéremmel ismerte el az 1956-os események emlékezetének megőrzése érdekében végzett szolgálatát.
2004 novemberében megszületett Magor nevű kisfiuk. II. János Pál pápa családjával együtt pápai áldásban részesítette. Szabadidejében továbbra is bújja az ország levéltárait. Időközben kutatása horizontját kiterjesztette a Kárpát-medence középkori migrációjára és a magyarországi nem magyar nemzetiségek történelmének kutatására. Meggyőződése szerint csak akkor lehet sikeresen ellensúlyozni a kedvezőtlen globális hatásokat, ha a Duna-medencében élő nemzetek lokális együttműködésében minőségi változás áll elő.
2005 februárjában egyik aláírója annak a nyílt levélnek, melyben több mint száz közéleti személyiség az országgyűlési képviselők figyelmébe ajánlja Sólyom Lászlót, mint a köztársasági elnöki tisztre alkalmasnak bizonyuló személyt.
2005 tavaszán a sikertelen népszavazás hatására gyalogosan zarándokolt el Tatabányáról Csíksomlyóba a pünkösdi búcsúba, hogy megengesztelje a magyar nemzet pártfogóját, Nagyboldogasszonyunkat, valamint kiengesztelje erdélyi testvéreinket. A népszavazás egy éves évfordulóján a Magyar Könyvklub és a Springer kiadásában „Kiengesztelődés” címmel megjelent a zarándokút szubjektív „útinaplója”. Közben csatlakozik a Cursillo-mozgalomhoz, s nyíltan hirdeti, hogy a magyar nemzet megerősödéséhez engesztelő áldozatra van szükség. A középkorban a kereszténység felvétele tette Magyarországot Európa védőpajzsává, s most a nemzeti megmaradásunk ismételten kereszténységünk megújításának sikerességétől függ.
2005 júliusától a Fidesz-MPSZ Komárom-Esztergom Megyei Választmányának elnökségi tagja. A párt Országos Választmányának tagja. A 2006. évi országgyűlési választásokon a párt Komárom-Esztergom megyei területi listán szerzett mandátumot. A parlamentben a gazdasági és informatikai bizottság, a közlekedési és infrastruktúra-fejlesztési albizottság és a vállalkozás- és kutatásfejlesztési albizottság tagja. Az Interparlamentáris Unió (IPU) Magyar Nemzeti Csoportja megválasztotta a Magyar-Román Baráti Tagozat alelnökévé, Bencsik János emellett rész vesz a Magyar-Török és a Magyar-Japán Tagozat munkájában is. 2006-tól a tatabányai polgárok bizalmából ötödik ciklusban tölti be a polgármesteri tisztséget, valamint az 5. választókerület önkormányzati képviselői posztját.
