A svájci frank ámokfutása a devizaelszámolású hitelt felvett családokat lehetetlen helyzetbe hozta. A törlesztő részletek elérik az uzsorakamatok szintjét, mely bűncselekmény. Úgy tűnik mindez felkészületlenül érte, mind a lakosságot, mind pedig a politikát. A bankszövetség magyarázza a lehetetlent és megy a jogászkodás. Maga a kormány - akinek a nép érdekeit kellen védeni - is lehetetlen helyzetben van, ugyanis az állam eladósódásának csökkentésére a bankokra kivetett különadó is a "lopott pénzből" van. Nem keménykedhet tehát minden határig, mert meghúzzák a torkán a pénzdiktárorok a selyemzsinórt. Mit tehet ilyenkor a kisember, a családok, akiket az fenyeget, hogy viszik a házat, viszik a munkához szükséges kocsit?
Ahol nagy a szükség, közel a segítség. Egyre többen beszélnek a partársaságokról, amelyek mind az ingatlanok, mind pedig az autók elrablásának menetét megakaszthatja. A jogrendsz szerint minden szerződés megtámadható a bíróság előtt. És ekkor indul az érvelés és a bíró szabadon dönt, a körülmények mérlegelésével. Nem igaz tehát a bankszövetségnek az a propagandája, hogy a devizahitel elszámolású hitelekre vonatkozó szerződések érinthetetlenek. Mi állampolgárok is tehetünk magunk sorsáért, mert adott a lehetőség, nem mindig az amúgy is megnyomorított kormányzattól kell várni a segítséget.
Mit tehetünk? Mit az EU polgárai élhetünk jogainkkal, azaz bíróság elé citálhatjuk életünk nyomorítóit. Igenis elérhetjük azt, hogy a devizaelszámoláson alapuló szerződéseket semmmisnek mondja ki a bíróság és helyre állítassa az eredeti állapotot. Azt az állapotot, amely a hitelfelvétel időszakában fennált és belátható volt, mert még ha a bíróság valamilyen módon kedvezne a bankoknak - hogy azok ne menjenek csődbe - akkor is minimum a vis major esete fennál, tahát sem mi az adósok, sem a bank nem láthatta előre a bekövetkező esdeményeket, miáltal felezni kell a "veszteséget". A banknak viszont ez esetben bizonyítani kéne - amit nem tud - hogy őt milyen veszteség érte, ám az olyan mint az "elmaradt menyasszonytánc".
Nekünk devizaadósoknak jelenleg az tehát a dolgunk, hogy önszerveződjünk, azaz magalapítsuk pertársaságainkat azért, hogy csökkenthessük a perköltségeinket és a bíróságokat ne terjeljük le 800 ezer 1 millió perrel. Ezért hangsúlyozza ám a bamkszövetség, hogy minden eset egyedi, hogy ebbe az irányba terelje az eseéméyeket, hogy mind a devizaadsok mind a bíróságok meghőköljenek. Elálljanak a megoldást igérő úttól. Tapasztaltuk nem, a szerződéseink formaszerződések voltak? Ez durván azt jelenti hogy ahány bank (legyen az egyszerűség okán ötven bank) és ahány illetékes bíróság (ez legyen megint az egyszerűség okán megyénként, így együttesen öt) annyiszor kettővel szorítva perrel rendezhető az ügy, azaz 50 * 5 * 2 = 500 per, feltéve ha a felperesek ( azaz mi a devizaadósok) pertársaságba tömörülünk.
Az autólizing szerződések dolgában próbaper indult, emly során első fokon a bíróság kimondta annak semmisségét. Két év alatt! (A próbaperről a sajtóban tudunk, melyet egy ügyvéd - Dr. Czirmes György - indított a saját érdekében.)
No ezért kell a pertársaság, hogy a bíróságok is komolyan vegyék ezeket a pereket - ne tarsanak évekig - mert ugye nem mindegy egy két autóval lezajlott baleset és egy busz, avagy vonat katasztrófa. A pertársaság, avagy a pertársaságok szövetsége az mellett hogy anyagiakkal rendelkezhet a legjobb szakemberek megbízására, törvényes tömegdemonstrációk megszervezésére is képes lehet, nyomatékot adva ezzel ügyének. Az erőt nem a szerencsétlen gúzsba kötött, már a közvetlen árverés és kilakoltatás előtt .álló idegileg is tökre tett sorstársainknál, hanem nálunk a szolidáris, a tölesztő részleteket ma is pontosan fizetőknél van. Nekünk kell tehát megszerveződni, mind a lakásaink, mind a gépjárműveink megtartása védelmében. Fontos, hogy mi szerveződjünk, az érintettek, ugyanis a jó szakembereket ekkor választhatjuk ki mi. A pertársaság megalakítását egy egyesület megalakulása kell megelőzze, mely az egyesület megválaszhatjatja vezetését, mely kiválaszthatja - akár meg is pályáztathatja - és számon is kérheti azt az ügyvédet, amely az egyesület gondozásában ellátja, mind az egyesület, mind annak tagjai, a pertársaság jogi képviseletét. Fontos azért is, hogy tömegerőnkkel sígítségére siethessünk az árverés és kilakoltatás előtt álló társainknak, a családoknak, ugyanis láthatóan a politika "segítségnyújtása" szimbólikus. A lakásaiktól megfosztottak esetében ugyanis az sem mindegy, hogy mire értékelték, mire értékelik az ingatlanokat. Nem mindegy az sem, hogy 75, 50, avagy 30 %-on viszik. Ahogy az a gépkocsiknál már most látható, bekövetkezhet az az eset - beavatkozás nélkül - hogy elviszik a lakást és még további tartozást állapítanak meg.
A lakóingatlanoknál, a luxusadó, ingatlanadó bevezetésére tett kísérletek pozitív hozadéka, hogy az ingatlanértékelések megtámadhatók. Várjuk azon ingatlan-vagyonértékelők és igazságügyi ingatlanszakértők bejelentkezését, akiknek van a pucájában vér és a devizaadósok védelmének érdekében a végrehajtási eljárás során megállapított kikiálltási ár kontrolljára, annak bíróság előtti megtámadásának megalapozására szakértelmükkel hozzájárulnak. Ki időt nyer, az életet nyer alapon. Itt nem csak az eljárás lefolytatásának hátráltatásáról lenne szó, hanem a tényleges vagyoni-érték megállapításáról is, ami a bíróság előtt és szemében nem azonos a bankok illetve a végrehajtók szemében látható értékekkel. Egy lakóingatlan - avagy nem lakóingatlan - vagyoni értékét ma Magyarországon végérvényesen, csak a független bíróság mondhatja ki. Bírósági határozat nélkül elfogadni tehát ilyen esetekben egy értékmegállapítást, több mint vétkes könnyelműség.
Segítsünk magunkon, Isten is megsegít! A Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége szerveződésének fázisai a Palimadár blogon követhetők, illetve a Facebookon. A lakóingatlan tulajdon védelme érdekében Barabás Gyula jelent meg a közmédiában.
